Aki fogyni szeretne a túrázáskor vagy teljesítménytúrázáskor bizony a legtöbbször azt vesz észre magán, hogy nem hogy nem fogyott, hanem hízott az adott időszakban. Ennek az okait boncolgatom ebben a cikkben a saját tapasztalataimon keresztül.

Amikor túrázni megyünk van egy olyan beidegződés, hogy fel kell készülni minden lehetséges negatív forgatókönyvre is. Azaz mi van ha beüt egy klassz zivatar, ami miatt nem tudunk tovább haladni, vagy ne adj isten baleset ér bennünket és emiatt hosszú kényszerű várakozásra kényszerülünk. Emiatt legtöbbször jócskán felpakolunk kajával. Legyen valami szendvics, valami gyümölcs, valami édesség. Nem baj ha van nálunk tea, víz, kávé, magnézium. Ezzel csak a legáltalánosabbakat neveztem meg, de a táskába kerülő  lehetőségek tárháza végtelen. Furán hangzik, hogy ezzel csak a táskánk súlya növekszik, hiszen általában a túra végégig ezek a dolgok a táskában is maradnak. Azaz maradnának…

Miért is eszünk túrázás közben? Energiát töltünk vissza, amit elveszítettünk illetve folyamatosan szinten tartjuk energiával a szervezetünk hosszú túrákon, hogy ne éhezzünk el.

Itt van egy fontos szempont. Az adott túra hosszú vagy rövid? Én úgy csoportosítom, hogy a saját tempóban 4-5 óra alatt elvégezhető túra rövidnek számít. A fölött hosszúnak. Ez a saját tempó a változó dolog. Ha gyerekekkel vagyok akkor maximum 4 km/h sebességgel szabad számolni, ha egyedül, akkor akár 6 km/h-val is.

A rövid túrákra igazából a folyadékpótláson és egy szelet csokin, vagy müzli szeleten kívül semmire nincs szükség. A csokira is csak a végszükség esetén. A célba érkezéskor úgyis mindig megjutalmazzuk magunkat – igen megjutalmazzuk magunkat kajával. Tehát sétáltunk 4 órát, aztán zabálunk egy jót, mert megérdemeljük. Mit is eszünk a teljesítménytúrákon? Zsíros, lekváros, nutellás kenyeret. Mit is iszunk a végén? Jó cukros teát. Ez nem fogyaszt. sőt…

Hosszú túrára eleve fel kell készülni. Mindenki másképp csinálja, de leginkább időhöz illetve km-hez kötik a frissítés gyakoriságát.

Én óránként eszek valamit és fél óránként iszok. Nagyjából ez vált be. Felváltva gyümölcs, csoki, szendvics. ÉS a célban természetesen a jutalom falatkák. És nincs fogyás.

Sokan mondják, hogy nem értik, hogy miért nem fogyok hiszen rengeteget túrázok. Igaz, de mindig fel is készülök. Mindig vannak a szendvicsek a táskában és azokat, hogy ne kelljen cipelni, megeszem útközben. Függetlenül attól, hogy szükség van e rá vagy nincs. Csak az nincs benne a fejemben, hogy a változás mindössze annyi, hogy nem a hátamon, hanem a hasamban cipelem tovább.